filozofálgatás, ami úgy tűnik értelmesre sikerült
2009.06.01. 21:48
Na ha már azt írtam, hogy filóblog, akkor legyen már filó, e! Ha már egyszer azért álltam neki az egésznek ...
Komoly, tényfeltárós utánajárás annak, hogy mivégre is vagyunk eme világon! Aha, persze. Én meg a komolyság. Lehet, hogy ezt kéne megtanuljam ebben az életemben? A komolyságot? Csakhogy én úgy érzem, semmi szükségem rá. Hogy (hoggyal nem kezdünk mondatot :P) én nem azért vagyok ilyen (már az idiótaság határát súrolóan) vicceskedő, mert ennyire primitív vagyok, nem fogom fel hogy az élet mennyire egy komoly dolog, hanem pont, hogy én már túl vagyok azon, hogy túlzottan komolyan vegyem az egészet. "Egyszer élünk, nem?" szokták mondani sokan. Nem. Legalábbis szerintem (ha azt írnám hitem szerint, akkor még vallási buzgónak néznétek itt). Sok féle véleményt hallottam, láttam, olvastam, átgondoltam már erről a témáról. Kezdjük is ezzel.
Mi a ripityomnak születünk? Számtalan a magyarázat, némelyik "ésszerű" némelyik rideg, tárgyilagos, némelyik forrón hívő és totálisan vak minden másra. Nézzünk sorra egy párat.
Kereszténység: (miért ezzel kezdtem? mert így neveltek, reformátusnak, és ez talán a legelterjedtebb világnézet a mai napig)
Régi okfejtés: felhőn ülő öreg bácsi meggyúrt porból, lerakott az általa kitalált bolygóra, hogy örömmel nézze, ahogy a lény, amit kreált a szabad akaratával vesződik. Aztán ha vmi nem tetszik neki, mész a pokolra. Ha meg pont úgy viselkedél végig, ahogy elvárta (amit megmondanak a papok, hogy hogy is kell), akkor mehetsz fel te is a fehőkre, ülni. Tök jó.
"Modern" változat: Isten nem öreg bácsi, hanem bennünk van (de hogy ezt hogy értik, képtelenek megmagyarázni) Minden az ő munkája, mindenbe belerakta az alkotó tehetségét. Oké, így már mindjárt más, mint a felhős bácsi. Nade. Minden az ő akarata szerint van. Tudjuk. És mégis hallassz olyanokat, hogy mondjuk a klónozás, na az Isten ellen való, pfújj. Igen? O_O Nem az ő akarata miatt van az is? Neem? Akkor mi az, hogy minden az ő akarata szerint van? Ha meg de, akkor mi ez a duma, hogy ellene való? Azt akarja, hogy ellene valót cselekedjenek az emberek, hogy jól mehessenek a pokolra miatta? Persze magyarázzák azzal, hogy hát a szabad akarat ugye. De azt is Isten döntötte el, hogy legyen, akkor azt is ő akarta, hogy az ember azt csináljon, amit akar. Akkor meg mégsincs semmi az ő akarata ellen, szóval lehet szájat befogni buzgókáim, hogy Isten akarata ellen való ez meg az :D Ha itt vki hithű keresztény, akkor bocsánat, hogy a lelki világába gázoltam ^^" (De az meg úgyse kezdett neki a blognak)
Református szemlélet: (az én papom legalábbis aki gyerekkoromat végigkísérte református, és azt hiszem, hogy "mi" (a reformátusok) gondolkodunk így)
Jézus útját érdemes egyedül követni. Sőt mitöbb, elfogadni jézust megmentődnek. Csak rajta keresztül nyerheted el a megváltást, de amikor megkérdeztem, hogy most úgy értik, hogy azt kell csinálni, amit ő mondott, mert az a jó, akkor az volt rá a válasz: "Nem. Nem követni kell őt meg csinálni amit mondott, hanem elfogadni az áldozatát, és elfogadni őt megváltódnak" És sose tudták megmagyarázni, hogy mit értenek ez alatt, csak ezt ismételgették ...
Jehova tanai (amit a tanúi terjesztenek, arggh, nem kell a béna szójáték): Vagyon a Jehova, hurrá, mind feltámadunk. Kérdeztem egyszer, hogy a lelkünkre gondolnak? Nem! Kimászunk a földből, ahova temettek, kijövünk a koporsókból, a holtak feltámadnak, ezt írják, ezt mondják! JÁÁÁJ, segítség, ZOOMB... jaaj, szia dédnagyi, csak te vagy az? .... brrr...
Buddhizmus: egyszerű. Lélekvándorlás. A lélek él, cselekszik, majd amilyen életet élt annak alapján kapja a következőt: ha jó volt előre jut, ha rossz volt hátra. Képzelem, hogy Hitler most szikla vmelyik tengerparton. Van ideje filózni azon, amit tett. Ja igen, hogy nem emlékszünk ám az egészre élés közben! Akkor meg hogy tanuljunk belőle? Jó kérdés... Ja igen, és amikor már elég "táp" a lélek, akkor megy a Nirvánába, ami az örök bódottá, amikor csak örül, és örökké van és örül ...
Ateizmus, vagy Tudományos világnézet: Milyen lélek? Prff. Ember, nincs semmiféle lélek, van a test, van a fizika, a biosz, amit látunk és le tudunk mérni, más nincs. Ha meghalsz, akkor kész vége, nagy sötét semmi jön...
Akiket ismerek, azok közül az ilyen gondolkodásúak nagyon félnek ám a haláltól. Számomra már-már irracionális, hogy hogy tudnak fosni (hopp, bocs a csúnya szóért) szinte bármitől, ami veszélyes (nehogy hamarabb jöjjön a fekete semmi, mint ahogy szeretnék)...
Létezik még számos másik világnézet. Mindet nem veszem végig, ne haragudjon a kedves olvasó! :) Most pedig az én véleményem jön a fentebbiekről. Vigyázat, ezek az én személyes gondolataim, érzéseim, kéretik nem belekötni, hogy "dehát én ezt olvastam" meg "én azt hallottam". Bocs, de az most NEM érdekel :P (majd kommentbe lehet, sőt majd érdekel is, de addig még végigírom ezt a bejegyzést előbb :P)
Nézzük hát sorra.
- Felhős bácsi:
Na ezt azért remélem senki nem gondolja komolyan. Még maga a felhős bácsi sem.
- Isten bennünk van:
Jó az alapötlet, de túl dogmás a megvalósítás. És ha bármit kérdezel, ami nem tetszik, le vagy állítva hamar. "KUSS. CSAK." ...
- Jézus a mi megváltónk:
Jézus, ha tényleg élt, baromi jófej volt. Eszméletlenül okos dolgokat tanított, hihetetlenül toleráns volt, és az egész emberiség boldogságban élhetne, ha mindenki követné a tanítását. De nem követik. Sőt, kiröhögnek, ha te meg de. Ettől függetlenül én sok gondolatával egyetértek, és sok olyan elv szerint élek, amiket ő 2000 éve megfogalmazott. Akárhogy röhögnek ezért rajtam a többiek.
- Jehovásdi:
Nincs kedvem az Ítélet Napján csupa földesen odaállni Jahve elé ...
- Buddhizmus:
Nekik hiszek talán még a legjobban. Érzésre legalábbis nekik van "jobban igazuk" :D
- Tudományos világnézet:
Hogy (tudom, nem kezdünk vele mondatot na) kizárólag sejtek, meg molekulák, meg biológia? Hogy (ááárrgh az anyja úristenit annak aki kitalálta ezt a nyelvtani szabályt -.-) az érzelmeink is csupán kémiai reakciók? Hogy élünk x évet, aztán ennyi volt, mintha nem is léteztünk volna soha? Sajnálom, ez érzésem szerint a LEGNAGYOBB BAROMSÁG az összes közül -.- Szerintük nincs is semmi célja, értelme az életnek, mert csak egy természettudományi folyamat az egész! Akkor mi a fenének tanulnak annyit, hmm? Minek járnak egyetemre, gyűjtik a végtelen tudást, adják tovább, ha úgysem jó semmire az egész? ... (jaj de felidegeltem magamat szegényeken...)
Számos ezoterikus könyvet is olvastam már, és kevésbé ezoterikusakat is, amik foglalkoznak a témával. Ezek közül különösen tetszett Michael Newton: Lelkünk útja
című könyve. Ő egy tudós, aki tudományos gondolkodása ellenére (vagy talán épp azért? Kívácsiságból?) számos emberen hajtott végre hipnózist, és lejegyezte a mondanivalójukat. Rengetegen meséltek hasonló, néha szinte ugyanolyan élményekről neki, az életeik közt töltött időről. Érdekes, és tanulságos olvasmány. Persze csak ha nyitott vagy az ilyesmire. Ilyen műveket olvasva valahogy olyan érzésem van, hogy itt az igazság. Valahol mélyen, valami megmagyarázhatatlan azt súgja nekem, ennek hihetek; valahogy úgy teljesen, belülről elfogadtam amit olvastam szinte azonnal. Lehet, hogy csak én vagyok így vele, lehet, hogy csak elfogultság (bár kétlem, mert nem vagyok "Michael Newton Fan", asse tudtam ki ez, mielőtt nekiálltam volna a könyvének), lehet, hogy úgy baromság az egész, ahogy van. Én viszont az érzéseimre hagyatkozom, mint mindig, és az érzéseim alapján ezt könnyedén elfogadom, mint igazságot. Ami többek közt ebből a könyvből kiderül számomra, hogy hogy érdemes élni. Nem szabad annyira komolyan venni, mint ha "egyszer élünk" lenne. Ha képes vagy az egészre úgy tekinteni, mint egy játékra, amibe önszántadból kezdtél bele, holott tudtad, hogy nem lesz mindig nagyon könnyű, de többnyire élvezetes lesz; akkor képes vagy élvezni az életet, szinte BÁRMI történjék is. Mióta így állok hozzá, sokkal (ismétlem SOKKAL) kevesebb dolog miatt idegeskedek, sokkal több mindennek látom meg a vicces oldalát, sokkal nyugodtabb, és vidámabb vagyok úgy általában. Ha mégis a keresztényeknek, vagy az ateistáknak lenne igazuk, és én tévednék? Kit érdekel? Jól érzem magam úgy, hogy ha másoknak segíthetek, örömet okozhatok, hiába beszélnek nekem "farkas törvények"ről, meg hiába mondogatják, hogy "nem vagyok Teréz anya" meg hogy "te hülye vagy, ne hagy már hogy mindenki kihasználjon", nem izgat. Jól érzem magam és a körülöttem élő emberekre is előbb-utóbb átragad ez a jókedv. Akkor meg nem mindegy, hogy igazam van-e vagy nincs? Persze, rám is rámjön néha az ötperc, a depressziós borongásos szorongásos azanjaúristenit érzés, de azt hiszem az majd asszem egy következő bejgyzés, és különben is elég hamar vége szokott lenni.
Végkövetkeztetés következik! Tadadadadadadadadammm!!
Mondhat bárki bármit, bizonygathatják nekem a keresztények, hogy eltévelyedtem, és sürgősen térjek meg, mondhatják a tudományosan gondolkodók, hogy hülye vagyok, és gyerekes, és nőjjek már fel: Kiröhögöm őket. Mindet. Nekem nem kell semmilyen megszabott hit, én egyszerűen örülök annak, ha akiket ismerek, akikkel törődök, akik egy kicsit is fontosak a számomra, boldogok. Örülök még annak is, ha egy vadidegennek jó kedve lesz attól, ha látja az ökörködésemet. Annak örülnék a legjobban ha az egész világ velem örülne :D De ahhoz mindenkinek saját magának kell megváltoznia (azokra gondolok, akik nem tudnak örülni semminek, vagy csak nagyon kevés dolognak, és azoknak sem túl sokáig), én maximum segíthetek, mellette állhatok, ha szüksége van rá, de neki magának kell akarnia és kezdeményezni a változást! És mivel jelen pillanatban ember vagyok (iigen, hát kellett nekem leszületni), nem isten, nem lehetek ott mindenhol, mindenki mellett, nem segíthetek a világ összes emberének boldoggá válni. Egyedül arra vagyok képes, hogy példát mutassak, és aki akar, az majd tanul a példámból. Aki akar, az elgondolkodik a fent leírtakon, és ha ő is szeretné, boldogabb emberré válhat. Akkor a környezete is értékesebbnek látja majd őt, mert higgyétek el: az emberek szeretik a boldog emberek társaságát. Nem mindig, és nem mindenki, de általában azért így van. És ha én jó hatással tudok lenni azokra, akik hagyják, akkor máris megérte leírni ezt az egészet.
Azért érdekes, hogy az elején még tudtam miről akarok beszélni, de írás közben igazából azt se tudtam mi lesz a vége, csak írtam ami eszembe jutott. Végül mégis magától kiderült a lényeg:
Don't Worry, Be Happy! (Tune, hogy kell videót beágyaznii? ^^"")
A kedves olvasó meg ha akar, gondolkodjon el, ha meg nem akar, hát nem fog amiatt sem a pokolra kerülni ;) Én viszont csak annak tudok segíteni, aki hagyja magát ;)
6 komment
Címkék: könyv vallás világnézet filó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tune-chan 2009.06.02. 18:09:45
Megbotránkoztam a címen, amint végigolvastam a bejegyzést. "filozofálgatás, ami talán értelmesre sikerül majd"?! WTF?! Miért ne lenne értelmes? Nagyon értelmes volt! Szeretem hallgatni/olvasni az okosságaidat. Meg az életszemléletedet, tényleg lehet szerintem okulni belőle.
Az én véleményem a világnézetekre, hááát... vegyes. Mondjuk azt, hogy magam sem tudom, melyiknek higgyek. Sőt, minek egyáltalán ilyesmiben hinni? Mindek egyáltalán az egész cucc? Egyszerűen csak vagy, nem lényeg, miért, de ha már itt vagyunk, érezzük jól magunkat! Bár, így gondolom, csöppet sem így csinálom. xD De hangzatos, az biztos. :)
Amúgy, én tényleg szeretek a közeledben lenni, akár valóságosan is, vagy csak virtuálisan - mindig feldob a jelenléted, meg a kis beszélgetés, amit esetenként lefolytatunk. Tényleg pozitív hatással vagy a körülötted levőkre. :)
Örülök, hogy neki tudtál kezdeni, meg hogy be is fejezted a posztot. Mindig csak az első lépések (jelen esetben mondatok) a nehezek. Tapasztalat. :) Remélem, firkálsz majd még ilyeneket a blogodra. Várom már!
(A videó meg: katt a szerkesztőlécen a forráskódra, s úgy illeszd be a videó html-jét az általad kívánt helyre, majd válts szépen vissza. :) )
Na ennyit mára, így is jó hosszú komment lett, bocsika érte... ^^"
Zelgadis 2009.06.03. 13:06:56
Meg is változtattam a címét, mert hiszek neked ;)
Igen, a belekezdésen még van mit gyakorolnom :D (amikor a blogodat olvastam akkor is, júúj, minjárt kommentelek, aztán sose sikerült, mert én ilyen félőske vagyok, de egyszer biztos gonoszan belefirkálok, csak vegyem rá magam végre! Már félsz is, ugye? ^^")
De végül így is csak a felét írtam le annak amit akartam, szal lesz folytatása. Most lekerült az általános része, amit úgy általában gondolok, meg ahogy hozzáállok, de le akarom majd írni azt is, amivel mostanában küzdök magamban, csak azt még nehezebb elkezdeni O_O ... vmelyik nap tuti nekiállok...
Hát (tal sem kezdünk mondatot:P) bocsánatot ne kérj már, hogy leírod a véleményed, hékás! :D Örülök neki, hogy ha van kifejtenivalód, azt megosztod velem, főleg ha nem csak annyi, hogy "no elolvastam b*szki" :D
(videót meg minnyá megpróbálom)
Tune-chan 2009.06.03. 14:36:09
És már nagyon félek, hallod... xD Nyugodtam írj, nem kell félned, nem esz meg senki. Csak majd a barátnőim, akik járkálnak a blogomra megnézik, hogy ki és mi vagy. xD Majd felvilágosítom őket. :) De nyugodtan írj, tényleg! Bármilyen hülyeséget, mert így is olyan kevesen írnak oda, pedig Kishi is olvassa... És ő szinte sosem kommentel... :'(
Én is mindig ésezek, meg hátozok, meg mit tudom én mit csinálok, és kit érdekel? Magyar tanár csak nem olvassa... xD
Zelgadis 2009.06.03. 19:03:30
Ha meg magyar tanár olvassa, hát kérem, így járt.
Kommentelni meg akkor fogok is jól, ne legyél már annyira magányos a blogodon T_T"
Zofiia 2009.10.07. 22:08:01
Hogy milyen célból születtünk a földre? Nos, valószínűleg azért, hogy ÉLJÜNK! És számomra bőven elég ennyi információ, a többiről meg tájékoztatnak az alagút végén:)